Én mindenesetre jól érzem magam benne...

Ez rosszabb, mint a megcsalás. Az lehet egy hirtelen hóbort, egy hiba, egy át nem gondolt éjszaka. De ez, ez egy ön- és közveszélyes életpusztítás.

Elvette tőlem. Megcsinálta a gonosz énjét. Kontrollálhatatlan. Kibírhatatlan. Csak kínlódom. Feláldozom a saját boldogságom is, csakhogy Őt picit visszafogjam. Milyen szőrnyű, hogy nem tudom elengedni így. Pedig a magam érdekében jobb lenne. 

Rég jártam erre. Nem tudtam mit írni. Csak rosszat és rosszat. De most már muszáj volt. Újra. 

Csodaszép napot!

Soha többé nem akarom ezt érezni...soha...soha...

uralni akarok mindent...Isten mentsen az ilyen érzelmektől...soha de soha többet...

Éltem az életem és belém  tört,

Bármi volt, csak meggyötört.

Boldoggá már nem tett, Vele voltam csupán,

hogy élje az életét de ne oly bután.

Vártam vissza, hogy itt találom,

Mindent mit Tőle kaptam meghálálom.

Elveszett, eltűnt, nincs többé már,

A nevét hiába kiáltanám.

Elvette tőlem, vissza nem adja,

Rám néz, sírok, ez meg nem hatja.

Csak közöny és érdektelenség, 

Mered előre, nincs más csak a messziség.

Nem lát és nem hall már semmit,

A boldogság körülötte nem kering.

Régen szeme csillogott, 

Rám nézett s ragyogott.

Életét adta érte, többé vissza nem kérte,

Így történt ez velünk, a fény megszűnt.

A sötétség árnya bekebelezte, 

Hozzám vissza nem engedte. 

Kívánom, hogy Neki ne fájjon, 

Ne tudja, hogy mi az a siralom.

Legyen itt és tegyen csodát,

Száz és még több mi vár miránk.

Szeretlek, és bármi legyen,

Feléd mindig nyújtom a kezem.

Őrzöm álmod és életed,

Én vagyok s nem képzelet.

Persze. Hazudok még magamnak is hogy minden rendben. Istenem. Hogy milyen jó lenne csak kámforrá lenni. Eltűnni. Faszom. Utálok élni. Utálok.

Még hogy szeretnek. Hisz megmondták, elviselhetetlen vagyok. Legyőz a ps, a haverok, a barátok, a bulik, minden és mindenki. Sehol nem vagyok. Nélkülem minden buli jó, velem csak teher. Elegem van. Annyira nagyon. 

Eszméletlen szar a nyár (kivéve Siófok) és eszméletlen szar az életem. 

Teljesen meguntam.

... hogy erre jártam. De most írogatok.

Nyaram nem annyira jó, de azért elmegy. Voltunk Siófokon barátokkal és Édessel. Négyen. Királykeménységességes volt :). Vágyom vissza oda. Ehhh milyen éjszakák voltak. Fuhhhhhhh.

Hát ennyi :D. Nem túl sok minden van. Majd talán nem sokára írogatok vmi hosszabb kifejtést. Egyelőre nyugis az életem, nagyjából rendben minden.

Próbálom magam rendbe tenni. És egyre jobban megy.

Csodaszép éjszakát!!!!

Ejjjjjj. Rég jártam erre. Pörögnek az események.

Most egész jól alakulnak a dolgok. Nincsenek különösebb történések...se rossz se jó. Édessel nagyjából jó megint minden. Végre :). 

Már csak a nyaralás hiányzik. Remélem az is összejön. El kell innen szabadulni egy picit :).

Ma vásárolgatás, aztán este retro. Semmi extra. Most már nyugis lett a nyár. 

Csodaszép Napot!!!

... mert nem tudnak elviselni.

:(:(:(:(

Egyre rosszabb és kilátástalanabb a helyzet. Nem tudom, mit csináljak. Illetve tudom, mit kéne, mégse tudom meglépni. Minden ami szép, egy pokol lett. Eltűnt az, amit jelentett nekem. És rettentően hiányzik. Elmondhatatlanul. 

Kedvem lenne egy sötét szobába sírni, csak sírni, míg annyit nem sírok, hogy belefulladjak a saját könnyembe és ott pusztulnék meg.

Már nincs erőm sírni. Nem maradt semmi. Csak a buta közöny.

Sok minden történt az elmúlt napokban. És nem épp a legjobb dolgok. Az egészben talán annyi a jó, hogy Édessel együtt vagyunk. De hogy? Nagyon rondán összevesztünk tegnap. Egyszerűen undorító volt az egész. De aztán végre talán konkretizáltuk a dolgokat, hogy ki mit hogy csináljon.

DE!!! Az a kijelentés, hogy ha 10 millió forint ütné a markát, és én múlnék azért a pénzért, elhagyna. Tudom. Ez több, mint valószínű, hogy nem fog megtörténni. DE!!! Elég szar volt ezt hallani, hogy nem érek meg annyi pénzt. Értéktelen vagyok. Legalábbis pénzben mérve. 10 millió? Talán még kevesebbért is elhagyna. Tudom. Ez csak egy képzelgés, de sok pénz. De kérdem én, ha már pénzért elhagyna, akkor mi van, ha egyszer jön egy jobb nő? Valószínű, hogy azért is elhagyna. Ha felajánlja magát egy olyan lány, aki tudom hogy azért külsőleg megfogja stb., sztem kapna az alkalmon. Legalábbis ezek után nem tudok így bízni benne. Ha választania kéne köztem és a 10 millió pénz között, a pénzt választaná. Szörnyű erre gondolni is. És annyira rossz érzés. De ez van. Nem tudom mi lesz velünk. De ez nálam nagyon mély sebet ütött. Legalább hazudhatott volna. Ő meg váltig állítja, hogy én is elhagynám ennyi pénzért. Pedig semennyiért nem hagynám el. De télleg. Nekem ennél Ő ezerszer, százmilliószor többet ér. Mindenesetre kár. Nem ilyennek gondoltam az érzéseit. Tévedtem. Megint.

Egyszerűen nem vagyok értékesebb egy érdeknél vagy pénznél sem. Hisz előzőleg is ezért ment tönkre minden. Mert az érdekkapcsolat értékesebb volt. És most? Se bizalom, se semmi. Csupán kényelem. 

Miért nem engem szeretnek? Miért vannak csak azért velem, mert kényelmes, mert menő, mert valakire szükségük van? Miért nem magamért mondják és érzik azt, hogy semmiért és senkiért nem adnának. Kár, hogy semennyit nem érek, kár, hogy szerethetetlen vagyok. Ezzel minden reményem szertefoszlott.